p.22

A Russell által a „kívánás” szónak adott jelentést úgy jellemezhetjük, ha azt mondjuk, hogy az számára egyfajta éhséget jelent. – Hogy egy bizonyos éhségérzetet egy bizonyos dolog elfogyasztása elégít ki, ez egy hipotézis. Russell szóhasználatában értelmetlen azt mondani, hogy „Megkívántam egy almát, de megelégedtem egy körtével.” De néha szoktunk ilyet mondani, és ilyenkor nem a russelli értelemben használjuk a „kívánás” szót. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy a „kívánás” feszültsége feloldódott, anélkül, hogy a kívánság teljesült volna; és azt is, hogy a kívánság teljesült, anélkül, hogy a feszültség feloldódott volna. Vagyis ebben az értelemben elégedett lehetek, anélkül, hogy a kívánságom teljesült volna.

Kísértést érezhetünk, hogy azt mondjuk, a szóban forgó különbség pusztán ez: egyes esetekben tudjuk, hogy mire vágyunk, máskor pedig nem. Kétségtelen, hogy vannak esetek, amikor azt mondjuk, hogy „érzek valamiféle vágyakozást, de nem tudom, hogy mire vágyom”; vagy: „félelmet érzek, de nem egy konkrét dologtól félek.”

Ezeket az eseteket leírhatjuk úgy, ha azt mondjuk, hogy bizonyos érzeteink nem vonatkoznak tárgyakra. A „nem vonatkoznak tárgyakra” kifejezés egy grammatikai megkülönböztetést vezet be. Ha az efféle érzetek jellemzése során olyan igéket használunk, mint „fél”, „vágyakozik”stb., akkor ezek tárgyatlanok lesznek; a „félek” hasonló lesz a „sírok”-hoz. Lehet, hogy valami miatt sírunk, de amiatt sírunk, az nem összetevője a sírás folyamatának; vagyis leírhatnánk mindazt, ami a sírás során történik nélkül, hogy említést tennénk arról, ami miatt sírunk.

Tegyük fel, hogy azt javaslom, hogy a „félek”-hez hasonló kifejezéseket ezután csak tárgyas módban használjuk. Amikor korábban azt mondtuk, hogy „félelmet érzek” (tárgyatlan módban), ahelyett mostantól azt mondjuk, hogy „félek valamitől, de nem tudom, hogy mitől.” Van valamilyen ellenvetés ezzel a terminológiával szemben?

Azt mondhatjuk: „attól eltekintve, hogy ebben az esetben különös módon fogjuk használni a »tudni« szót, nincs.” Vegyük az alábbi esetet: – általános, semmire nem irányuló félelmet érzünk. Egy későbbi élmény hatására azt mondjuk: „most már tudom, hogy mitől féltem. Attól féltem, hogy ez és ez történik.” Helyesen járunk el, ha az első érzésemet egy tárgyatlan igével írjuk le, vagy inkább azt kellene mondanom, hogy a félelmemnek volt tárgya, jóllehet én nem tudtam róla? Mindkét leírásformát használhatjuk. Hogy ezt megértsd, vizsgáld meg a következő példát: – praktikusnak bizonyulhat, ha egy bizonyos típusú fogszuvasodást, amelyet nem kísér a rendszerint fogfájásnak hívott jelenség, „tudattalan fogfájás”-nak nevezünk, és az ilyen esetekben azt a kifejezést használjuk, hogy fogfájásunk van, de nem tudunk róla.