Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a „Mi a »tudni« szó jelentése?” kérdés szempontjából a fenti kérdés csekély relevanciával bír, ha bír egyáltalán valamennyivel. Úgy tűnik, hogy amikor azt kérdezzük „Ebben az esetben miben áll »tudomást szerezni valamiről«?”, akkor mellékvágányra terelődtünk. Csakhogy ez a kérdés valójában a „tudni” szó grammatikájára vonatkozik, ami világosabbá válik, ha így fogalmazzuk meg: „Mit nevezünk »tudomást szerezni valamiről«-nek?” A „szék” szó grammatikájának része, hogy ezt nevezzük úgy, hogy „széken ülni”, a „jelentés” szó grammatikájának pedig része, hogy ezt nevezzük „a jelentés magyarázatá”-nak; ugyanígy, megmagyarázni a saját kritériumomat arra vonatkozóan, hogy valakinek fáj a foga, nem más, mint egy grammatikai magyarázatot adni a „fogfájás” szóra, és ebben az értelemben a „fogfájás” szó jelentésének magyarázatát.
Amikor „ennek és ennek fáj a foga” kifejezés jelentését tanultuk, a szóban forgó személyek viselkedésének
bizonyos fajtáit mutatták meg nekünk. Vegyük eme viselkedésfajták egyik példájaként azt, ha valaki az arcához szorítja a kezét. Tegyük fel, hogy a megfigyeléseim során azt találtam, hogy bizonyos esetekben, amikor a fenti kritérium fogfájásra engedett gyanakodni, az alany arcán megjelent egy piros folt. Tegyük fel, hogy ezek után azt mondom valakinek, hogy „látom A-nak fáj a foga, egy piros folt van az arcán.” Erre ő ezt kérdezheti: „Honnan tudod, hogy A-nak fogfájása van, amikor egy piros foltot látsz?” Ekkor rámutatnék, hogy bizonyos jelenségek az eddigiek során mindig egybeestek a piros folt megjelenésével.
De valaki ezután a következő kérdést tehetné fel: „Honnan tudod, hogy fáj a foga, amikor az arcához szorítja a kezét?” A válasz talán az lesz, hogy „azért mondom, hogy neki fáj a foga, amikor az arcához szorítja a kezét, mert én az arcomhoz szoktam szorítani a kezem, amikor fáj a fogam.” De mi történik, ha tovább kérdezünk: „És miért gondolod, hogy az ő fogfájása összefügg azzal, hogy az arcához szorítja a kezét, pusztán abból, hogy a te fogfájásod összefügg azzal, hogy az arcodhoz szorítod a kezed?” Ez a kérdés tanácstalansággal tölt el, és felismered, hogy ennél mélyebbre nem áshatunk, vagyis elértünk a konvenciókhoz. (Ha a legutóbbi kérdésre azt felelnéd, hogy akárhányszor megkérdeztünk valakit, aki az arcához szorította a kezét, hogy mi a baj, mindig azt felelték, hogy „fáj a fogam”, akkor emlékezz, hogy ez a tapasztalat csupán szavakat rendel ahhoz, hogy valaki az arcához szorítja a kezét.)
Vezessünk be két ellentétes terminust bizonyos elemi zavarok elkerülése végett: arra a kérdésre, hogy „Honnan tudod, hogy ennek és ennek az esete áll fenn?”, néha „kritériumok”, néha pedig „tünetek” felsorolásával felelünk.
No comments:
Post a Comment