p.23

A pszichoanalízis pontosan ebben az értelemben beszél tudattalan gondolatokról, akarati aktusokról stb. Vajon ebben az értelemben hibás-e azt mondani, hogy fáj a fogam, de nem tudok róla? Nincs benne semmi hibás, hiszen csak egy új terminológiáról van szó, amelyet bármikor lefordíthatunk hétköznapi nyelvünkre. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez a terminológia új módon használja a „tudni” szót. Ha meg akarod vizsgálni ennek a kifejezésnek a használatát, akkor érdemes feltenned a kérdést, hogy „Ebben az esetben mi jellemzi azt a folyamatot, amelynek során tudomást szerzünk valamiről?” „Mit nevezünk »tudomást szerezni valamiről«-nek vagy »kideríteni valamit«-nek?”

Az új konvenciónk értelmében nem helytelen azt mondani, hogy „tudattalan fogfájásom van.” Mi többet várhatnál el a jelölésedtől, mint hogy azt a szuvas fogat, amelyik fogfájást okoz, megkülönböztesse attól, amelyik nem? De az új kifejezés félrevezet minket azzal, hogy olyan képeket és párhuzamokat hív elő, amelyek megnehezítik a konvenciónk fenntartását. És rendkívül nehéz megszabadulni ezektől a képektől, hacsak nem vagyunk mindig résen; és különösen nehéz a filozofálás során, amikor arról elmélkedünk, hogy mit mondunk a dolgokról. Ily módon a „tudattalan fogfájás” kifejezés hallatán az a téves gondolatunk támadhat, hogy egy elképesztő felfedezés történt, amely bizonyos értelemben teljességgel kétségek közé sodorja értelmünket; ellenkező esetben a kifejezés szélsőséges zavart idézhet elő bennünk (a filozófia zavara), és olyan kérdéseket teszünk fel, hogy „Miként lehetséges tudattalan fogfájás?” Hajlamos lehetsz a tudattalan fogfájás lehetőségének tagadására, de erre a tudós azt fogja felelni, hogy a dolog létezése bizonyított tény, és teszi ezt úgy, mint aki egy elterjedt előítéletet semmisít meg. Azt fogja mondani, hogy „a helyzet meglehetősen egyszerű; léteznek olyan dolgok, amelyekről nem tudsz, és létezhet olyan fogfájás is, amelyről nem tudsz. Csupán egy új felfedezésről van szó.” Ez a magyarázat nem lesz kielégítő, de nem fogsz tudni mit felelni rá. Ez a helyzet újra és újra megismétlődik a tudós és a filozófus között.

Ilyen esetekben megvilágíthatjuk a dolgot, ha ezt mondjuk: „Nézzük meg, hogy hogyan használjuk a »tudattalan«, »tudni« stb. stb. szavakat ebben az esetben, és hogyan más esetekben!” Meddig tart a hasonlóság eme használatok között? Továbbá új jelöléseket is megpróbálunk majd kitalálni, hogy megtörtjük a bűvöletet, amelyben a megszokott jelöléseink tartanak.

Azt mondtuk, hogy a „tudni” szó grammatikája (használata) vizsgálatának egyik módja az, hogy feltesszük magunknak a kérdést, hogy az éppen vizsgált esetben mit nevezünk „tudomást szerezni valamiről”-nek.