Azért mondom ezt, mert néha majdnem úgy tűnik, mintha a nehézség annak felidézésében állna, hogy pontosan mi történt, amikor valamit gondoltunk – az introspekció nehézsége, vagy valami hasonló; jóllehet a nehézség valójában akkor jelentkezik, amikor egy félrevezető kifejezésforma médiumán keresztül vesszük szemügyre a tényeket.
„Hogy gondolhatjuk azt, aminek az esete nem áll fenn? Ha azt gondolom, hogy a King’s College lángokban áll, jóllehet valójában nem áll lángokban, akkor a King’s College lángokban állásának ténye nem létezik. Akkor hogy gondolhatom? Hogy akaszthatjuk fel a tolvajt, aki nem létezik?” Válaszunkat az alábbi formában fogalmazhatnánk meg: „ha nem létezik, akkor nem akaszthatom fel; de attól, hogy nem létezik, még kereshetem.”
Itt a „gondolkodás tárgya” és a „tény” főnevek, valamint a „létezik” szó különböző jelentései vezetnek félre minket.
A tényről mint „tárgyak komplexumá”-ról való beszéd ebből a zavarból ered (vö. Logikai-filozófia értekezés). Tegyük fel, hogy ezt kérdezzük: „Hogy képzelhetjük el azt, ami nem létezik?” A válasz látszólag ez: „amikor ezt tesszük, akkor létező elemek nem-létező kombinációját képzeljük el.” Kentaurok nem léteznek, de az ember feje, törzse és karjai, valamint a ló lábai igen. „De vajon nem tudunk elképzelni egy tárgyat, amely gyökeresen más, mint bármi, ami létezik?” – Hajlamosak vagyunk azt felelni, hogy „nem; az elemeknek, az individuumoknak létezniük kell. Ha a pirosság, a kerekség vagy az édesség nem léteznének, akkor nem is tudnánk őket elképzelni.”
De mit értesz az alatt, hogy „a pirosság létezik”? Az órám létezik, ha valaki nem szedte darabokra, ha nem pusztította el. Mit neveznénk „a pirosság elpusztításá”-nak? Persze érthetjük alatta azt, hogy elpusztítunk minden piros tárgyat; de ez lehetetlenné tenné, hogy elképzeljünk egy piros tárgyat? Tegyük fel, hogy erre valaki ezt feleli: „De nyilvánvalóan léteznie kellett piros tárgyaknak, és neked látnod kellett azokat, ha képes vagy elgondolni őket.” – De honnan tudod, hogy ez így van? Tegyük fel, hogy azt mondom, hogy „a szemgolyódra gyakorolt nyomás piros képet eredményez.” Nem lehetséges, hogy így ismerkedtél meg a pirossal? És miért ne lehetne, hogy csupán elképzeltél egy piros foltot? (Az itt érzett nehézséget egy későbbi alkalommal kell megvitatnunk.)
Most hajlamosak lehetünk ezt mondani: „mivel a tény, amely igazzá tenné a gondolatunkat, nem mindig létezik, nem a tényt gondoljuk.” De ez csupán attól függ, hogy hogy akarom használni a „tény” szót.
No comments:
Post a Comment