Itt még világosabb az eset, hiszen a vizsgálódás azzal kezdődik, hogy az ifjú egy példát ad az egzakt definícióra, majd arra kérik, hogy ennek mintájára adja meg a „tudás” definícióját. Abból ahogy a probléma megfogalmazódik, úgy tűnik, mintha valami baj lenne a „tudás” szó hétköznapi használatával. Úgy tűnik, nem tudjuk, mit jelent, és ebből következőleg esetleg nincs is jogunk használni. Így kéne felelnünk: „a »tudás« szónak nincs egy, egzakt használata; de számos ilyen használatot kitalálhatunk, amelyek majd többé-kevésbé egybeesnek azokkal a módokkal, ahogyan a szót ténylegesen használjuk.”
A filozófiailag összezavarodott ember törvényt lát a szó használatában, és amikor következetesen próbálja alkalmazni azt, olyan esetekbe ütközik, ahol a törvény paradox eredményhez vezet. Egy efféle zavar tárgyalása nagyon gyakran a következőképpen zajlik: Először is megfogalmazódik a kérdés, hogy „Mi az idő?” Ez a kérdés azt a látszatot kelti, hogy amit keresünk, az egy definíció. Tévesen azt gondoljuk, hogy a definíció az, ami orvosolni fogja a bajt (ahogy a gyomorrontás bizonyos fázisaiban olyan éhséget érzünk, amelyet nem lehet evéssel csillapítani). A kérdésre ezután egy rossz definíció formájában érkezik válasz; mondjuk: „az idő az égitestek mozgása.” A következő lépés annak belátása, hogy a definíció nem kielégítő. De ez csupán annyit jelent, hogy az „idő” szót nem használjuk szinonim módon az „égitestek mozgása” kifejezéssel. De azáltal, hogy az első definíciót rossznak bélyegeztük, most kísértést érzünk, hogy azt gondoljuk, egy másikkal – a helyes definícióval – kell lecserélnünk.
Vesd össze ezt a szám definíciójával. Itt az a magyarázat, hogy a szám azonos a számnévvel, kielégíti a definíció iránti, kezdeti vágyakozásunkat. És meglehetősen nehéz nem feltenni a kérdést: „Ha nem a számnév, akkor mégis mi?”
A filozófia – ahogy mi használjuk a szót – a kifejezésformák által ránk gyakorolt bűvölet elleni küzdelem.
Azt akarom, hogy emlékezz: a szavak azzal a jelentéssel bírnak, amit nekik adtunk; és magyarázatokkal adunk nekik jelentést. Lehet, hogy én adtam egy definíciót a szóra, és annak megfelelően használtam; vagy lehet, hogy azok magyarázták el nekem a szót, akik megtanítottak a használatára. Vagy érthetjük egy szó magyarázata alatt azt a magyarázatot, amelyet készek vagyunk megadni, ha valaki kéri. Legalábbis abban az esetben, ha egyáltalán készek vagyunk bármiféle magyarázatot adni; az esetek többségében, ugyanis nem vagyunk. Ebben az értelemben tehát sok szónak nincs szigorú jelentése. De ez nem hiányosság. Azt gondolni, hogy hiányosság, olyan lenne, mint azt mondani, hogy az olvasólámpám fénye nem igaz fény, mert nincs éles határa. A filozófusok nagyon gyakran beszélnek szavak jelentésének vizsgálatáról, elemzéséről.
No comments:
Post a Comment