p.12

Egy másik alkalommal azt az utasítást adom neki, hogy „Válassz egy sárga labdát a zsákból”, ezzel sarkallva a tanultak alkalmazására. Mi történt, amikor engedelmeskedett az utasításomnak? Azt mondom, „talán csak ez: hallotta a szavaimat, és kivett egy sárga labdát a zsákból.” Hajlamos lehetsz azt gondolni, hogy ki van zárva, hogy ez legyen minden, ami történt; és valami olyasmivel hozakodnál elő, hogy amikor megértette az utasítást, valami sárgát képzelt el, és ennek a képnek megfelelően választotta ki a labdát. Ahhoz, hogy belásd, hogy ez nem szükségszerű, elég ha visszaemlékszel, hogy adhattam volna neki ezt az utasítást is: „Képzelj el egy sárga foltot!”. Továbbra is hajlamos lennél feltételezni, hogy először elképzel egy sárga foltot, miközben megérti az utasításomat, aztán elképzel egy sárga foltot, amely megfelel az elsőnek? (Nem állítom, hogy ez nem lehetséges. De ez a megfogalmazás azonnal megmutatja neked, hogy nem kell így történnie. Ez, mellesleg, szemlélteti a filozófia módszerét.)

Ha a „sárga” szó jelentését valamiféle rámutató definíció (a szó használatának szabálya) megadásával tanítják meg nekünk, akkor ezt a tanítást két, különböző módon közelíthetjük meg.

A. A tanítás sulykolás. Ez a sulykolás azt eredményezi, hogy egy sárga képet, a sárga dolgokat a „sárga” szóval kapcsoljuk össze. Így amikor azt az utasítást adtam, hogy „Válassz ki egy sárga labdát a zsákból!”, akkor a „sárga” szó felidézhetett egy sárga képet, vagy a felismerés érzését a sárga labda láttán. Azt mondhatnánk, hogy tanítás sulykolása ebben az esetben felépített egy pszichés mechanizmust. De ez csupán egy hipotézis vagy metafora lenne. Hasonlíthatnánk a tanítást egy kapcsoló és egy villanykörte közötti elektromos kapcsolat létrehozásához. A meghibásodott vagy megszakadt kapcsolat megfelelője ebben az esetben az lenne, amit a szó magyarázata, vagy jelentése, elfelejtésének hívunk. (Az „elfelejteni egy szó jelentését” kifejezés jelentéséről később még beszélnünk kell.)

Amennyiben a tanítás idézi elő az asszociációt, a felismerés érzését stb. stb., annyiban oka a megértés, engedelmeskedés stb. jelenségeinek; az pedig egy hipotézis, hogy a tanítás folyamata szükséges ezen okoztatok előidézéséhez. Ebben az értelemben elképzelhető, hogy a megértés, engedelmeskedés stb. valamennyi folyamata anélkül menjen végbe, hogy az ember valaha is megtanulta volna a nyelvet. (Ezen a ponton ez szélsőségesen paradoxnak tűnik.)

B. Lehet, hogy a tanítás egy olyan szabályt adott a kezünkbe , amely együtt jár a megértés, engedelmeskedés stb. folyamataival; de az „együtt jár” itt azt jelenti, hogy a szabály kifejezése részét képezi ezen folyamatoknak.