p.20

Amikor Szókratész azt kérdezi, hogy „Mi a tudás?”, a tudás egyes eseteinek felsorolását még csak előzetes válasznak sem tartja. Ha azt próbálnám kideríteni, hogy miféle dolog az aritmetika, akkor nagyon is elégedett lennék a véges, kardinális aritmetika vizsgálatával. Tekintve, hogy
(a) ez elvezetne a bonyolultabb esetekhez,
(b) egy véges kardinális aritmetika nem hiányos, nincsenek benne lyukak, amelyeket az aritmetika többi részével kell betömni.

Mi történik, amikor A 4 órától 4:30-ig várja B-t a szobájába? A „4-től 3:30-ig várni valamit” kifejezés használatának egyik értelmében bizonyosan nem egy olyan folyamatra vagy elmeállapotra utal, amely ezalatt az idő alatt zajlik, hanem egy sereg különböző tevékenységre és elmeállapotra. Például amikor B-t várom teára, akkor lehet, hogy ez történik: négy órakor a naptáramra nézek, és a „B” nevet látom a mai dátum mellett; teát főzök két személyre; egy pillanatra eltűnődöm, hogy vajon „B dohányzik?”, és előkészítek cigarettát; 4:30 körül kezdek türelmetlen lenni; elképzelem, hogy fog B kinézni, amikor belép a szobámba. Mindezt „4-től 4:30-ig B-t várni”-nak nevezzük. Ennek a folyamatnak számtalan változata van, és mi valamennyit ugyanazzal a kifejezéssel írjuk le. Ha valaki azt kérdezi, hogy mi a közös a „teára várni valakit” különböző folyamataiban, akkor a válasz az, hogy nincs egyetlen olyan vonás, amely valamennyiben közös, de számos egymást átfedő közös vonás van. A várakozás ezen esetei egy családot alkotnak; családi hasonlóságokkal bírnak, amelyek nem egyértelműen definiáltak.

A „várakozás” szónak létezik egy teljesen más használata is, mégpedig akkor, amikor egy konkrét érzetre vonatkozóan használjuk. A „kívánság”, „várakozás” és hasonló szavak efféle használata természetesen adódik. Ez a használat nyilvánvaló kapcsolatban áll a fent leírt használattal. Kétségtelen, hogy számos alkalommal, amikor az előbbi értelemben várunk valakit, egy bizonyos érzés, valamiféle feszültség követi a leírt tevékenységek némelyikét, vagy az összeset; és természetes dolog erre a feszültség-élményre a „várakozás” szót használni.

Most felmerül a kérdés: vajon ezt az érzetet „a várakozás érzeté”-nek, vagy a „B-re való várakozás érzeté”-nek kell neveznünk? Az első esetben, azt mondani, hogy a várakozás állapotában vagy, nyilvánvalóan nem írja le teljesen azt a helyzetet, amelyben ennek és ennek a bekövetkeztét várod. A második esetet sokszor, elhamarkodottan javasolják mint az „ennek és ennek a bekövetkeztét várni” kifejezés használatának magyarázatát, és akár azt is gondolhatod, hogy ezzel a magyarázattal biztos talajon vagy, hiszen minden további kérdés azzal intéződik el, hogy azt mondjuk, a várakozás érzete definiálhatatlan.