p.7

Amikor a helyről beszélünk, ahol a gondolkodás zajlik, akkor joggal mondjuk, hogy ez a hely a papír, amelyre írunk, a száj, amely beszél. És ha a fejről vagy az agyról beszélünk mint a gondolkodás helyéről, akkor más értelemben használjuk „a gondolkodás helye” kifejezést. Vizsgáljuk meg, hogy mi okunk van a fejet a gondolkodás helyének tekinteni. Nem áll szándékunkban kritizálni ezt a kifejezésmódot, vagy megmutatni, hogy nem megfelelő. Amit tennünk kell: megérteni a működését, a grammatikáját; feltárni például, hogy milyen kapcsolatban áll ez grammatika az „a szánkkal gondolkodunk”, vagy „egy ceruzával gondolkodunk egy papírlapon” kifejezések grammatikájával.

Talán a legfőbb ok, amely miatt ilyen erős kísértést érzünk, hogy a fejről mint gondolataink helyéről beszéljünk, a következő: a „gondolkodás” és „gondolat” szavak az íráshoz, beszédhez stb. hasonló (testi) tevékenységeket jelölő szavak melletti elhelyezkedése arra késztet minket, hogy a „gondolkodás” megfelelőjeként egy tevékenységet keressünk, amely különbözik a fentiektől, de hasonlít is azokra. Amikor mindennapi nyelvünk szavai prima facie hasonló grammatikával rendelkeznek, hajlunk rá, hogy megpróbáljuk őket hasonló módon értelmezni; vagyis megpróbáljuk a hasonlóságot mindenre kiterjeszteni. – Azt mondjuk: „a gondolat nem ugyanaz, mint a mondat; hiszen két, mindenben különböző angol és francia mondat kifejezheti ugyanazt a gondolatot.” És mivel a mondatok valahol vannak, most a gondolat helyét keressük. (Olyan ez, mintha a sakk szabályainak alávetett király helyét keresnénk, nem pedig a különféle fadarabok helyét, különböző sakk-készletek királyait stb.) – Azt mondjuk, „a gondolat bizonyára valami; hiszen nem semmi”; és az ember erre mindössze azt válaszolhatja, hogy a „gondolat” szónak megvan a maga használata, amely egészen más, mint a „mondat” szó használata.

Vajon azt jelenti ez, hogy értelmetlen egy olyan helyről beszélni, ahol a gondolkodás zajlik? A legkevésbé sem. Ez a kifejezés akkor rendelkezik értelemmel, ha adunk neki. Mi a józanul értett értelme annak, amikor azt mondjuk, hogy „a gondolkodás a fejünkben zajlik”? Gondolom, az, hogy bizonyos fiziológiai folyamatok megfeleltethetők egyes gondolatainknak; mégpedig oly módon, hogy ha ismerjük az összefüggést, akkor e folyamatok megfigyelése révén megtalálhatjuk a gondolatokat. De milyen értelemben mondhatjuk, hogy a fiziológiai folyamatok gondolatoknak feleltethetők meg, illetve hogy az agy megfigyelése révén hozzájuthatunk a gondolatokhoz?

Gondolom, azt képzeljük, hogy a megfelelés kísérletileg igazolt. Képzeljünk el egy efféle kísérletet nagy vonalakban.