p.16

Az arra vonatkozó kérdés, hogy miféle tevékenység a gondolkodás, az alábbihoz hasonlít: „Hol zajlik a gondolkodás?” Válaszolhatjuk azt, hogy a papíron, a fejünkben, az elmében. E helymeghatározások egyike sem adja meg a helyet, ahol a gondolkodás zajlik. Mindezen meghatározások használata helyes, de nem engedhetjük, hogy a nyelvi formájuk hasonlósága a grammatikájuk téves elképzelésére csábítson. Mint például amikor azt mondod, hogy „a gondolkodás tényleges helye nyilvánvalóan a fejünkben van.” Ugyanez vonatkozik a gondolkodás mint tevékenység elképzelésére. Helyes azt mondani, hogy a gondolkodás az író kezünk, a gégénk vagy a fejünk által végzett tevékenység, feltéve, hogy értjük ezen állítások grammatikáját. Továbbá rendkívül fontos felismernünk, hogy kifejezéseink grammatikájának félreértése miként vezet ahhoz a gondolathoz, hogy ezen állítások közül egy a gondolkodás tevékenységének tényleges székhelyét adja meg.

Létezik egy ellenvetés azzal szemben, hogy a gondolkodást a kéz tevékenységével és hasonlókkal azonosítsuk. A gondolkodás a „privát tapasztalatunk” része – szeretnénk mondani. Nem anyagi, hanem a privát tudatban lejátszódó esemény. Ezt az ellenvetés a következő kérdésben fogalmazódik meg: „Tudhat egy gép gondolkodni?” Erről később fogok beszélni, most pedig csupán egy hasonló kérdésre térek ki: „Fájhat egy gép foga?” Minden bizonnyal hajlamos leszel azt mondani, hogy „egy gépnek nem fájhat a foga.” Most mindössze arra hívom fel a figyelmed, hogy mire használtad a „-hat” képzőt, és ezt kérdezem: „Azt akartad mondani, hogy minden eddig tapasztalatunk azt mutatja, hogy egy gépnek soha nem fájt a foga?” A lehetetlenség, amelyről beszélsz, logikai lehetetlenség. A kérdés a következő: Mi a kapcsolat a gondolkodás (vagy a fogfájás) és a gondolkodó, vagy fájdalmat érző stb. alany között? Erről most nem beszélek többet.

Ha azt mondjuk, hogy a gondolkodás lényegében jelekkel végzett műveletekből áll, akkor az első kérdés, amit feltehetsz ez: „Mik a jelek?” – Ahelyett, hogy bármiféle általános választ adnék erre a kérdésre, azt fogom javasolni, hogy nézz meg közelebbről konkrét eseteket, amelyeket „jelekkel végzett művelet”-nek hívunk. Vegyünk egy egyszerű példát a szavakkal végzett műveletek köréből. Azt az utasítást adom valakinek, hogy „Hozz hat almát a zöldségestől!”, és leírom az utasítás egy lehetséges használatát: a „hat alma” szavak fel vannak írva egy papírdarabra, a zöldséges átveszi a papírdarabot, majd az „alma” szót összehasonlítja a különböző polcokon található címkékkel. Úgy találja, hogy megegyezik az egyik címkével, elszámol 1-től a papírdarabra írt számig, és minden kimondott szám után levesz egy gyümölcsöt a polcról, majd egy táskába rakja.