p.2

Ha a definíció magyarázza meg a szó jelentését, akkor bizonyára nem lehet lényegbevágó, hogy hallottad-e már valaha a szót. A rámutató definíció feladata, hogy jelentést adjon a szónak. Most magyarázzuk meg a „csuszbugó”[1] szót úgy, hogy rámutatunk egy ceruzára, és azt mondjuk: „ez csuszbugó.” (Ahelyett, hogy „ez csuszbugó”, azt is mondhattam volna, hogy „ezt »csuszbugó«-nak hívják.” Erre azért hívom fel a figyelmet, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljak azzal az elgondolással, mely szerint a rámutató definíció szavai valamit állítanak a meghatározottról; vagyis a valaminek piros színt tulajdonító „ez piros” mondat, és az „ezt »piros«-nak hívják” rámutató definíció összekeverésével.) Az „ez csuszbugó” rámutató definíció mármost a legkülönfélébb módokon értelmezhető. Felsorolok néhány ilyen értelmezést, és bevett használattal bíró magyar[2] szavakat fogok használni. A definíciót tehát lehet úgy értelmezni, mint ami azt jelenti, hogy
„ez egy ceruza”,
„ez henger alakú”,
„ez fa”,
„ez egy”,
„ez kemény” stb. stb.

Ellene lehet vetni ennek az érvnek, hogy mindezen értelmezések feltételeznek egy másik szó-nyelvet. És ez az ellenvetés tartalmas, ha „értelmezés” alatt csupán „egy szó-nyelvre történő fordítás”-t értünk. – Hadd tegyek néhány javaslatot, amelyek talán megvilágítják ezt. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy milyen kritériumot használunk, amikor azt mondjuk, hogy valaki egy bizonyos módon értelmezte a rámutató definíciót. Tegyük fel, hogy az alábbi rámutató definíciót adom egy magyar beszélőnek: „a németek ezt hívják »Buch«-nak.” Az esetek nagy többségében ilyenkor a magyar beszélőnek a magyar „könyv” szó fog eszébe jutni. Azt mondhatjuk, hogy úgy értelmezte a „Buch”-ot, mint ami „könyv”-et jelent. Más lesz a helyzet, ha például egy olyan dologra mutatunk, amelyet soha azelőtt nem látott, és azt mondjuk: „ez egy bendzsó.” Lehet, hogy a „gitár” szó fog eszébe jutni; lehet, hogy semmilyen szó nem fog eszébe jutni, csak egy hasonló hangszer képe; és az is lehet, hogy egyáltalán semmi nem jut az eszébe. Tegyük fel, hogy ezt az utasítást adom neki: „Most válassz ki egy bendzsót ezek közül a dolgok közül!” Ha azt választja, amit „bendzsó”-nak hívunk, akkor azt mondhatjuk, hogy „helyes értelmezést társított a »bendzsó« szóhoz”; ha egy másik hangszert választ – „úgy értelmezte a »bendzsó«-t, mint ami »húros hangszer«-t jelent.”

Azt mondjuk, hogy „ezt vagy azt az értelmezést társította a »bendzsó« szóhoz”, és hajlamosak vagyunk a választás aktusán túl, az értelmezés egy jól körülírt aktusát is feltételezni.


[1] Az eredetiben a Lewis Carroll Jabberwocky c. verséből származó “tove” kifejezés szerepel. A “csuszbugó” Weöres Sándor műfordításában (Szajkóhukky) a “tove” megfelelője.

[2] Az eredeti szövegben értelemszerűen „bevett használattal bíró angol szavak” szerepel. Ezeket minden hasonló esetben magyarítottam.