p.17

– Íme a szavak használatának egy esete. A későbbiek során újra és újra fel fogom hívni a figyelmed úgynevezett „nyelvjátékok”-ra. Ezek a jelhasználat olyan módjai, amelyek egyszerűbbek, mint a meglehetősen bonyolult, hétköznapi nyelvünk jeleinek használata. A nyelvjátékok a nyelv azon formái, amelyek segítségével a gyermek elkezdi használni a szavakat. A nyelvjátékok vizsgálata a nyelv primitív formáinak, vagy primitív nyelveknek a vizsgálata. Ha az igazságnak és hamisságnak, a kijelentések valósággal való megegyezésének és meg nem egyezésének, az állítás, feltételezés, kérdés természetének problémáit akarjuk vizsgálni, akkor nagy hasznunkra válik, ha szemügyre veszünk olyan primitív nyelvi formákat, amelyekben ezen elgondolások bonyolult, gondolkodási folyamatok zavaró háttere nélkül jelennek meg. A nyelv ilyen egyszerű formáit vizsgálva a hétköznapi nyelvünket borító, mentális köd feloszlik. Világos és átlátható tevékenységeket, reakciókat látunk. Ugyanakkor viszont ezen egyszerű folyamatokban olyan nyelvi formákat ismerünk fel, amelyek nem különülnek el élesen a mi bonyolultabb formáinktól. Látjuk, hogy a primitív formákból, új formák fokozatos hozzáadásával fel tudjuk építeni a bonyolult formákat.

Ami megnehezíti, hogy a vizsgálódásnak erre az útjára lépjünk, az nem más, mint az általánosságra való törekvésünk.

Ez az általánosságra való törekvés konkrét filozófiai zavarokkal összefüggő, különböző hajlamok eredője. Ezek közé tartozik:

(a) A hajlam, hogy valami közöset keressünk mindazokban az entitásokban, amelyeket rendszerint egy általános név alá sorolunk. – Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy például minden játékban kell lennie valami közösnek, és ez a közös tulajdonság igazolja, hogy a „játék” általános nevet alkalmazzuk a különféle játékokra; jóllehet a játékok egy családot alkotnak, amelynek tagjai családi hasonlóságokkal bírnak. Egyeseknek ugyanolyan az orra, másoknak a szemöldöke, megint másoknak pedig a járása; és ezek a hasonlóságok átfedésben vannak. A konkrét esetek egy közös tulajdonságaként felfogott általános fogalom a nyelv szerkezetéről alkotott egyéb, primitív, túlságosan egyszerű elképzelésekkel áll összefüggésben. Ahhoz az elgondoláshoz hasonlítható, amely szerint a tulajdonságok a velük bíró dolog összetevői; a szépség például egy, valamennyi szép dologban megtalálható összetevő, ahogy az alkohol is megtalálható a sörben és a borban, és következésképp előállíthatnánk tiszta szépséget, amelybe nem vegyül semmiféle szép dolog.